Az internet térhódítása óta a programozói szakma már nem csak azok kiváltsága, akik egyetemet végeztek.
Furcsán hangzik mégis igaz, hogy a legjobb programozók jelentős részének nincs is ilyen jellegű diplomája.
Míg ezt a jelenséget elképzelhetetlennek tartanánk mondjuk az orvosok esetében, jobb ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy ezen a szakterületen a legjobbak sokszor nem a klasszikus utat követik.
A téma iránt érdeklődő fiatalok sokkal használhatóbb tudást tudnak a neten keresve és saját projektekben dolgozva felhalmozni, mint az 5 évet az egyetemen töltő társaik.
Miért van ez?
Az egyetemek elefántcsonttornyaiba az új technológiák csak nagyon lassan találnak utat.
Olyan elavult módszereket és technológiákat tanítanak, amikre manapság már semmilyen gyakorlati szükség nincs, de mivel az oktatók ehhez értenek, ezt kérik számon.
Tehetséges fiataljaink nagy lelkesedéssel vágnak bele az egyetemi tanulmányaikba, majd félbe hagyják azt, mert nem bírják magukévá tenni azt a lassúságot, amit ott tapasztalnak.
Egy programozónak tanuló másodéves egyetemista nálunk töltötte a gyakorlati idejét két évvel ezelőtt.
Kérdeztem tőle, hogy milyen programozási nyelveket tanulnak.
Azt mondta, hogy ők még csak PAPÍRON ÍRNAK KÓDOKAT!!!!
Megmutattam neki, hogy kell összerakni egy weboldal wordpressel,10 perc után megértette az egész működését és tudott dolgozni.
Mit tanult ez a fiatal az egyetem falai között két éven át, ha még ennyit sem tudott?
Érthető, ha az ambiciózusabbak időpazarlásnak tekintik az oktatásban eltöltendő éveket, és
helyette inkább saját érdeklődésüknek megfelelően, egyéni utakon fejlesztik tudásukat.
