A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor millenniumi beruházásának keretében megújult turistaudvaron egy labirintus került a kőburkolatba.

A labirintus egy ősi szimbólum, amely mintegy 5000 éves múltra tekint vissza. Eredetileg a temetkezésekhez, a halottak kultuszához kapcsolódott, majd a halálból való újjászületés jelképeként a termékenységkultuszok részévé vált, míg a középkorban spirituális értelmezése került előtérbe.

A labirintus a keresztény szimbolika részeként azt a nehéz, viszontagságos utat jelképezi, amely a lélekre vár, ha az üdvözülés vágyától hajtva közeledni kíván Istenhez. Ilyen jelentésű labirintust a világ több templomának padlóburkolatában is találunk (pl. a ravennai San Vitale-bazilikában, Algériában a Konstantin korabeli orléansville-i templomban). A zarándokok és bűnösök a bűnbánat jeleként imádkozva és térdelve haladtak végig a labirintus útvonalán – ezzel kiválthatták a jeruzsálemi utazást is. A labirintus így az ember fejlődésének nehézségekkel teli útjává vált, a bűnbánat és az imádság révén elérhető igazság és üdvösség felé vezető úttá.

A labirintus egy bejárattal és egy középponttal rendelkezik. Nem rejtvény, amely megfejtésre vár, hanem egy nehezen átlátható útvonal, amelyet végig kell járnunk. Bár többnyire sík rajzolat, falak nélkül, a külvilág és a labirintus belső világa mégis határozottan különválik, saját térrel és idővel rendelkezik. Ez akkor tapasztalható meg igazán, ha valaki a vonalvezetésre figyelve, azt végigkövetve engedi, hogy a labirintus egy belső, lelki utazásra vigye.

Ha még nem volt ilyen élményben része, akkor azért, ha már volt és újra átélné, akkor azért érdemes ellátogatnia a bakonybéli labirintusba. E gótikus stílusú labirintus bejáratát a feliratos kövek mutatják, amelyek Szent Ágoston idézik: solvitur ambulando, vagyis „bejárva ismerszik meg”, más fordításban „a probléma járva-kelve oldódik meg”.

Szeretettel vár mindenkit erre a belső utazásra a bakonybéli bencés közösség.