Szakértőt kérdeztünk, hogyan találhatjuk meg leggyorsabban a kiutat ebből a váratlan helyzetből. 

Az elmúlt hetek fordulatai néhány szektort különösen érzékenyen érintettek, és bár a cégek vészforgatókönyvének általában utolsó lépése az állomány leépítése, mégis akadnak már olyanok, akiknek a munkája ennek a kényszerű döntésnek esett áldozatul. „A jelen helyzetre adott pszichés reakcióink természetes velejárói a krízisnek. A legfontosabb az, hogy hogyan nyerjük vissza a motivációnkat” – osztja meg Hadas-Hajdu Helga karrier coach, aki konkrét eszközökkel mutat irányt az eredményes álláskereséshez.

Az elfogadás hatalma

Bár valószínűleg már sokan váltottunk munkahelyet és kerestünk új állást korábban, a jelenlegi helyzet több szempontból is új, többismeretlenes egyenlet. Most nem csak a megélhetésünk elvesztése miatt érzett aggódás, de az egészségügyi bizonytalanság, a ránk zúduló, gyakran negatív hangvételű hírek és a biztonságunkat szolgáló korlátozások is nagymértékben próbára teszik a tűrőképességünket. A négy fal között az eddig kikapcsolódást jelentő programok sem állnak rendelkezésünkre, és kapcsolataink dinamikáját, valamint családi életünk békéjét is könnyedén felboríthatja az összezártság. 

Idegenül mozgunk az új szituációban, ráadásul egyszerre kell megküzdenünk több, önmagában is igen megterhelő kihívással. Éppen ezért Helga szerint az első lépés, amit azért tehetünk, hogy jobban érezzük magunkat, „ha elfogadjuk a jelen helyzetet, hogy egy ideig most mindenki borúsabban látja a világot, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel az állapottal tartósan együtt kell élnünk.”

Adjunk időt magunknak

Az elfogadást azonnal követheti a második lépés: “Legalább pár napnyi lecsendesedésre van szükségünk ahhoz, hogy kikerüljünk a negatív spirálból, és erőt merítsünk a cselekvéshez. Még ha nehezünkre is esik, engedjük meg magunknak, hogy megálljon az idő, és legalább három napig hanyagoljuk mind a zaklatott hírolvasást, mind a hasonlóan elkeseredett sorstársakkal folytatott, felindult beszélgetéseket. Váltsunk olyan tevékenységre, ami kizökkent minket, és várjuk meg, míg egy kicsit lecsillapodnak az érzelmeink” – javasolja a szakértő. 

Ha ingatag lelki és pszichés állapotban, pánikszerűen elkezdünk állásokra jelentkezni, kudarcélményekre számíthatunk, mert a szükséges megoldásfókusz helyett önkéntelenül is a hiányosságokra, valamint a hátráltató tényezőkre fogunk koncentrálni; arra, hogy túl sokan keresnek most állást, és túl kevés a lehetőség. A pár napos pihenővel ellenben sikeresen gátat szabhatunk a negatív, öngerjesztő mechanizmusoknak, és erőt gyűjthetünk a továbblépéshez.  

Ha megvan a miért, meglesz a hogyan is 

A leghatékonyabb eszköz erőforrásaink mozgósításához, ha végiggondoljuk, miért is küzdünk tulajdonképpen, mi motivál minket arra, hogy megbirkózzunk a kialakult helyzettel. „Ha gyermekeink vannak, érdemes megértenünk, hogy saját hangulatunk és állapotunk rájuk is átragad – ez máris egy ok lehet arra, hogy összeszedjük magunkat. A mindennapi megélhetésünk, illetve a jövőről szőtt terveink is ösztönzőleg hathatnak ránk, hiszen mindig célok mentén haladunk előre, és akkor tudunk megküzdeni a ránk nehezedő feladatokkal, ha világosan látjuk, hova tartunk, és miért vállaljuk az átmeneti nehézségeket” – magyarázza a coach. Amint megleljük a miértünket, képesek leszünk megoldásorientált üzemmódba kapcsolni, és arra fókuszálni, amire ráhatásunk van – így fogunk rátalálni a valódi lehetőségeinkre, a nekünk szóló állásokra is. 

Alázat és nyitottság 

Az átalakuló gazdaság és az életvitelünkben beállt változások hatására egyes szektorokban, mint például a mezőgazdaság vagy az informatika, megnőtt ugyan a munkaerőigény, a helyhez kötöttség vagy a megfelelő képzettség hiánya miatt mégsem végtelenek a lehetőségeink. Ezt még azelőtt fontos tudatosítanunk magunkban, hogy irreális elvárásokkal rugaszkodnánk neki az álláskeresésnek. 

„Az elsődleges szempontunk most ne a karrierünk építése legyen, hanem az, hogy elkerüljük a létbizonytalanságot. Tudnunk kell, mennyi tartalékunk van, és mekkora összegre van feltétlenül szükségünk a megélhetéshez. Ne a büszkeség irányítson minket a különböző lehetőségek mérlegesénél! Viseltessünk alázattal a munka iránt, és tekintsünk erre az időszakra átmeneti állapotként, egyfajta kalandként, amit pozitívan is megélhetünk. Ha eddig szellemi munkát végeztünk, talán keserű szájízzel nézegetjük a kiszállítói álláshirdetéseket, ám ez egy remek opció arra, hogy kipróbáljuk magunkat egy számunkra idegen munkakörben, és megugorjuk a komfortzónánkat. A megszokott mókuskerékből való kilépés, bármilyen meglepően is hangzik, üdítő tapasztalat lehet” – mondja interjúalanyunk. 

Nem vagyunk egyedül 

Sokat segíthet a nehéz pillanatokban, ha észben tartjuk, hogy rajtunk kívül most sokan épp ugyanezekkel a kihívásokkal találták szembe magukat. Ha csak egyetlen álláskereső is képes ismét elhelyezkedni, és megoldást találni, akkor miért pont mi ne tudnánk megtenni ugyanezt? Keressük a pozitív, követendő példákat, és vigasztaljon minket a gondolat, hogy nem magányosan harcolunk. 

„Fontos továbbá annak felismerése, hogy segítséget kérni nem szégyen, hanem erény! Személyiségtípusunk és élettapasztalatunk is nagyban befolyásolja, mennyi időre van szükségünk az első sokkból való felálláshoz. Ha úgy érezzük, egy helyben toporgunk, és benne ragadtunk a kilátástalanság állapotában, bátran forduljunk szakemberhez – rengeteg, a válságra való tekintettel kedvezményes vagy ingyenes szolgáltatást vehetünk online igénybe, mint például a karrier-tanácsadás, a coaching, a segítő beszélgetés. Pszichológusok és pszichoterapeuták is átálltak a virtuális konzultációra, ne habozzunk hát kiaknázni a kínálkozó alkalmakat” – tanácsolja Helga.   

A rugalmasság ereje 

„Most nem a legerősebb fogja túlélni a változást, hanem az, aki a legjobban és leggyorsabban tud alkalmazkodni” – összegez a szakértő. A pénzügyi, az informatikai és az SSC szektor, az online működő kereskedelmi és szolgáltatócégek, valamint a logisztika egy része, a mezőgazdaság, a csomagolóanyag-gyártás, illetve a vegyipar, sőt, az egészségügy és az oktatás is azon szegmensek közé tartozik, ahol továbbra is szükség van munkaerőre. Ne vonakodjunk hát belevágni valami újba, mert most leginkább az ismeretlen vizeken evezve juthatunk ismét ismerős és biztonságos mederbe.